Aki méretezett már csavart az jó eséllyel szemben találta magát a VDI-vel (fau-dé-i, ha korrekten szeretnénk élő szóban használni), ami nem más, mint a német mérnökök egyesülete (Verein Deutscher Ingenieure) és az általuk kiadott csavarkötésekre vonatkozó méretezési iránymutatás a VDI2230. Nem csak élvezetes olvasmány, de érdemes venni a fáradtságot és végigszámolni egy-egy mintapéldát. Mi megtettük egy robbanómotor hajtókar példáját használva, sőt a számításokat párhuzamosan végeselemes módszerrel is elvégeztük, mert kíváncsiak voltunk hogyan korrelálnak egymással a szimulációs és az analitikus eredmények. Azt tapasztaltuk, hogy az egyszerűsítésekkel élő analitikus leírás a lényegi pontokat tekintve meglepően jól működik a vizsgált csavarkötés viszonylag bonyolult geometriája esetén is. A csavarkötés előfeszítésének sátordiagramjai és az előfeszítésben a külső terhelés hatására létrejövő változást ábrázoló diagramok az analitikus és a numerikus módszerek szerint szinte együtt futnak. A sátordiagramról itt olvasható a blogbejegyzésünk. Érdemes megjegyezni, hogy a csavarkötés kifáradásának szempontjából kulcsfontosságú az az amplitúdó, amit a ciklikusan ható külső terhelő okoz. Habár a sátordiagramon úgy tűnik szinte azonos a FEM és az analitikus eredmény, a kifáradást jellemző amplitúdóban közel 100%-os eltérést tapasztalunk a szimuláció és papíron történő számítások között. Kísérletsorozat eredményeire alapozva lehetne állást foglalni, hogy melyik módszer ad megbízhatóbb becslést. A mérnöki sejtés azt sugallja, hogy a kevesebb elhanyagolással élő szimuláció eredménye lehet közelebb a gyakorlathoz.