A gépészet egyik legizgalmasabb ábrája. Egyszerre mutatja az összeszorított elemek zömülését és a csavar megnyúlását, úgy eltolva azokat a vízszintes tengelyen, hogy azok a maximális előfeszítésnél metsszék egymást. Feltételezve, hogy a külső terhelés hatására a csavar és az összeszorított elemek azonos arányban vesznek részt a terhelés viselésében, akkor amennyivel pluszban megnyúlik a csavar, annyival csökken az összeszorított elemek zömülése (mínuszban). Ezt a sátordiagramnak a csavar merevségét ábrázoló szárának meghosszabbításával lehet egyszerűen ábrázolni. A terhelés ciklikussága ismétlődő igénybevételt okoz. Belátható, hogy a csavar és az összeszorított elemek merevségének illetve engedékenységének pontos meghatározása alapvető fontosságú ahhoz, hogy a fárasztó igénybevétel hatását pontosan meg lehessen határozni a csavaron. Mivel a keresett amplitúdó, a teljes erőjátéknak csak egy kicsiny része, ezért a számítási paraméterek kicsiny változása is óriási hatással lehet a csavar üzemi szilárdságát tekintve. Végeselemes szimulációk esetén is az tapasztalható, hogy elegendő az iterációs lépésköz változtatása ahhoz, hogy ugyan azon a modellen más-más élettartamot határozzunk meg ugyan arra a csavarkötésre ugyan annál a modellnél és ugyan annál a terhelésnél. Ennek részben a súrlódás az oka, amiről itt olvashatsz. Komoly tapasztalatokkal kell tehát rendelkezni ahhoz, hogy megbízható analitikus és végeselemes csavarszámításokat legyünk képesek végrehajtani.