Erővel záródó kötés és épp emiatt kedveljük annyira, mert oldható, az élettartamán belül újra használható, robosztus, egyszerű a használata. Sajnos éppen az erővel záródás okozza egyben a legtöbb fejtörést is. Az erővel záródó kötések esetén a súrlódásból eredő erőnek kell biztosítania a kötés önzárását. A súrlódás viszont okozhat váratlan meglepetéseket a gyakorlatban. A súrlódás legkellemetlenebb jellemzője mérnöki szempontból az, hogy nem állandó az értéke. Tetézi a problémát, hogy a mérnöki gyakorlatban a Coulomb féle súrlódási modellel tudunk számolni, ami azt jelenti, hogy a csavarkötés megcsúszásának számításakor a megcsúszás mértékét nem tudjuk egzakt módon megadni. Csak azt tudjuk megbecsülni, hogy mekkora elmozdulás-tartományon belül áll meg valahol a csúszás. Ráadásul a tartomány mérete a súrlódási tényezőtől függ. Minél nagyobb a súrlódási tényező, annál szélesebb a tartomány tehát annál nagyobb szélsőértékekkel kell számolnunk. Kellemetlen lehet nagy súrlódási tényező esetén a szélső határhelyzetű nyugvópont, mert ez jókora hajlításból eredő nyomatékot jelent a csavarfej- vagy az anya alatt. Lásd az ábrát. Ennek a hatását végeselemes számítással sem egyszerű meghatározni. Azonban a nagy súrlódás nem csak kellemetlen hajlító nyomatékot okozhat! A súrlódás miatt fellépő csavaró nyomaték mibenlétét a csavarokban a következő blogbejegyzés fogja taglalni.